„Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, még az Üveghegyen is túl, kidőlt-bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, ahol jó volt, ott rossz nem volt, ahol rossz volt, ott jó nem volt, volt egyszer egy…” – a Te meséd is így kezdődne? Vagy egészen máshogy?

Cikksorozatunk első részében a kezdetekről írunk, arról, hogy mi az a motívum vagy körülmény, amely egy anyát arra késztet, hogy vállalkozóvá váljon. Mi, a Pompás Napok csapatának alapítói is anyukák vagyunk, így saját tapasztalatainkon keresztül és a vállalkozásunk egyik legfontosabb alapkövén, a népmesén keresztül hívunk Benneteket a mesei térbe, ahol a legfontosabb feladatod, hogy saját történeted hőse legyél.

Népmesén keresztül hívunk Benneteket a mesei térbe, ahol a legfontosabb feladatod, hogy saját történeted hőse legyél.

Kiből lehet mesehős? A népmesék hőse mindig hatalmas fejlődésen megy keresztül. Ahogy Kádár Annamária is megfogalmazza, a mesehős útja tulajdonképpen egy belső utazás, ahol az ember személyes önfelfedezése zajlik, miközben definiálja a világban betöltött szerepét. Ugye ismerős az a szituáció, amikor egy-egy lehetetlennek látszó helyzetből győztesen kerülsz ki? Vagy amikor nem várt segítőkkel találkozol? Akkor itt az ideje, hogy saját magadra is úgy gondolj, mint mesehősre.

Ebben az utazásban végigjárjuk, milyen tulajdonságokra, belső és külső erőforrásokra van szükséged ahhoz, hogy célba érj. Elsőként megvizsgáljuk, mi indíthat útjára egy mesehőst. A népmesékben gyakran megjelenik ez az indító mondat: „Eredj szerencsét próbálni!”, de az is előfordul, hogy a mesehős nem külső felszólításra, hanem magától hozza meg a döntést: „Elindult hetedhét határ ellen…”

A Te mesédben ez hogy volt?

Megkérdeztünk 47 anyavállalkozót, akik megosztották velünk útnak indulásuk okait, miért hagyták el addigi komfortzónájukat, biztosnak látszó állásukat. Volt-e olyan személy, aki miatt vállalkozni kényszerültek? Ha nem személy, akkor egy körülmény adta meg az első lökést? Esetleg a belső vágyak?

A rendkívül színes élettörténetek közül visszatérő elemek körvonalazódtak: elbocsájtás, elviselhetetlen főnök, kiégés, megváltozott időbeosztás, rugalmasság iránti vágy, világmegváltás, önállóságra való törekvés, új helyre – netán külföldre – költözés. Kényszerek és vágyak színes kavalkádja tárul elénk, ha arról beszélünk, miért kezd ma egy anya vállalkozni. Van, amikor egy külső körülmény kell, például törvényi változás vagy költözés. Van, amikor egy személy – akarva vagy akaratlanul – lök minket a vállalkozói lét felé. Ilyen lehet egy szörnyű főnök, vagy ilyen lehet egy kirúgás. Vagy a kettő együtt. Sok esetben pedig egy belső motor hajt, hogy szebbé tegyük a világot, azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk, vagy egyszerűen csak rugalmasabban tudjuk beosztani az időnket.

„Halmozottan hátrányos helyzetű lettem a munkaerőpiacon… Megszültem a harmadik gyerekem, kiestem két évre a melóból, elmúltam 35 éves. (Akkor még más volt a munkaerőpiac, mint most.) Kellett valami értelmes elfoglaltságot találnom, amit a három gyerek mellett is tudok csinálni. Úgyhogy összekötöttem a kellemest a hasznossal, és azóta azt csinálom (pénzért), amit szeretek – ráadásul a magam ura vagyok.” (Himer Csilla)

A közhiedelemmel ellentétben, NEM az, hogy kevesebbet dolgozzak, mert ezt már megkaptam: ne hidd, hogy kevesebbet kell dolgoznod. Egy percig nem gondoltam. Hanem hogy én oszthatom be, hogy ha szülőire kell mennem, akkor ne kelljen pitizni, hogy 3-kor elindulhassak. Ha nap közben hivatalos ügyet kell intézzek, hadd intézzem anélkül, hogy kéredzkednem kelljen. Ez volt a lényeg. És hogy azt csinálhassam, amit igazán szeretek.” (Fekete Mónika)

„Kirúgtak:) Akkor elég kétségbeesett voltam, de ez volt a munkám során a legjobb dolog, magamtól nem mertem volna meglépni. Soha többet nem szeretnék alkalmazott lenni.” (Földesi Veronika)

Látjuk, hogy sokféle motívum vezethet oda, hogy egy nő, aki egyben édesanya is, úgy döntsön, a vállalkozói életformát választja. Valljuk be, ez nem feltétlenül a könnyen járható út. Ebben nincs is megállás, hiszen a vállalkozó egyik tulajdonsága, hogy újabb és újabb kihívások elé állítja saját magát. Mi is ezt éljük meg saját életünkben és a vállalkozásunkban. Minket mi indított el az úton? Bevalljuk, mi a „csináljunk valami jót” kategóriába tartozunk. Éppen ezért az elején pusztán a jó érzés kedvéért vágtunk bele az újabb és újabb gyermekprogramok szervezésébe. Mindez az évek során kinőtte magát egy komplex módszeratni porgammá, ahol a gyerekeken túl a szülők és a pedagógusok számára is értéket szeretnénk közvetíteni. Egy ponton el kellett döntenünk, hogy felvállaljuk-e ezt mint életformát. De ez már a mesehős útjának egy későbbi szakasza.

Most még csak az útnak indulás okairól írunk, aminek következtében elhagyjuk az addigi biztonságos terepet, a komfortzónánkat… a félelmeink ellenére is. A mesehős bátor, találékony és kitartó, nem mondja a következő sarkon, hogy „jajj ezt mégsem akarom, inkább visszamegyek a biztonságos terepre” – de ez már egy másik történet… következő cikkünk témája.

Dr. Deák-Zsótér Boglárka – Kormos Rebeka