Szentendrei Anyukák? Kik vagytok itt a csoportban Szentendréről és/vagy környékéről?

Minden így kezdődött, illetve nem is, hanem egy picit korábban. Egy napsütéses áprilisi reggelen találkoztam először Máriával Szentendrén, a Fő téren. A csoportban bukkantunk egymásra és azzal a céllal „randiztunk” ezen a reggelen, hogy kitaláljuk, hogy tudnánk együttműködni. Sok mindenről beszélgettünk, és már hazafelé tartottunk, mikor Mária egyszer csak megkérdezte: nem akarunk szervezni egy szentendrei találkozót? Egyből rávágtam, dehogynem!

És akkor így egyszerűen, ahogy a címben is, kikerült a poszt: van valaki itt Szentendréről? Nem volt sok idő, és robbant a csoport, Óbudától, Pilisvörösváron át egészen Veresegyházig érkeztek a visszajelzések, több mint 100.

Egyik kedvenc kommentem pl.: „Megyeri híd Pesti oldalán, Szentendre így nagyon közel”, vagy a másik: Én Dunakeszin vagyok. Szentendrére meg imádok járni. Talán ott volt a levegőben, vagy talán a poszt hatására, de sorra alakultak meg más helyi csoportok is: Zugló, Százhalombatta, Dél-pest és a többi. Így aki pl. Veresegyházáról jött volna át hozzánk, maradt helyben, de ez így is van jól.

Mi az elejétől nagyon izgatottak voltunk, ezért Máriával ismét találkoztunk, most nálam Budakalászon. Hogy legyen, mint legyen, mit csináljunk, miről szóljon, egyáltalán kell bármivel is készülnünk? Mert abban kimondatlanul is egyet értettünk, hogy fontos, hogy a mi kis találkozónk legyen minél kötetlenebb, de azért kéne egy kis program is, legyen spontán, de azért hasznos is, és persze minél vidámabb, mert nevetni olyan jó.

Ennyi – és kész is lett a terv, ami mindkettőnknek tetszett, miközben egy kisebb kancsó zöld tea is elfogyott. A hol és mikor miatt nem izgultunk, abban maradtunk, hogy mindketten gondolkodunk és körbenézünk. Nem kellett sokat fáradnunk, mert Egervári Kriszti megkeresett minket, azzal, hogy „gyertek hozzánk, szívesen felajánlom az Almafa Gyerekházat”. Azta! Ez fantasztikus, miért is ne mennénk oda?

Egyszer csak ott voltunk a bűbájos Almafa Gyerekházban, Mária vállalta a speaker szerepét, és rövid bevezetés után már jött is az első kérdés: ki mit vár a csoporttól? Egy csoda volt nekem, ahogy egymást megtisztelve, meghallgatva és figyelve a kérdésre elmondtuk, mi nyomja a lelkünket, mi az, ami most hiányzik nekünk, amire most épp vágyunk. Mert ekkor még mindig nem tudtuk egymásról, hogy ki kicsoda, de ennek ellenére természetesen őszinték voltunk egymáshoz.

Volt, aki szeretné átadni a tapasztalatait vagy azért, mert túl van már sok-sok nehézségen, vagy mert sokat élt más országban és sok olyan dolog van, amiből csipegetne nekünk. Mások a társaságot keresik. De felmerült a lelkesítés, a megerősítés a feszültségoldás, a kikapcsolódás iránti vágy. Jóindulat. Mennyire fontos! Szakmázzunk is, mondta valaki: – legyenek előadások, jó lenne kis számvitel is.

Mindent megörökítettünk, igyekeztem felírni mindent a táblára, hogy magunkkal vigyük mindent, semmi ne merüljön feledésbe. Ezek válaszok ugyanis a további találkozók szervezéséhez igencsak hasznosak lesznek!
És ekkor Mária felírta a táblára: BULI 🙂

Amikor Máriával terveztük a programokat, abban egyet értettünk, hogy nem ártana játszani sem, kicsit bulizni. Fontos lenne beiktatni egy olyan részt, amikor kikapcsolódhatunk, és alkalmat adhatunk magunknak a nevetésre, a szórakozásra. Egy egyszerű játékot hozott magával Máriával, arra kért bennünket, hogy álljunk fel és sétáljunk körbe-körbe. Így sétálva először csak szemkontaktust kellett felvennünk, aztán a fülünket kellett összeérinteni, majd a popsit és végül megöleltük egymást. Bár előre eltervezett volt minden, ennek ellenére mondhatom, spontán jól sikerült:)

És végül körbement a kérdés, ki mivel foglalkozik. A terv az volt, hogy ezt egy mondatban foglaljuk össze, mert a való életben is adódhat ilyen helyzet, de mivel ez nem is olyan könnyű, jól jöhet, ha tudjuk, hogy is kell egy ilyet csinálni:). A tervet meghaladóan sikerült ez a feladat. De az is a terv része volt, hogy 8-ig maradunk, ennek ellenére fél tízkor még szinte mindenki az Almafában volt.

Köszönjük Mészáros Andi (Click For Work) és Angyal Mária a szervezést!

Egy további regionális találkozó beszámolojáról itt tudsz olvasni.