A saját életmódján szeretett volna változtatni, de közben a kiegyensúlyozott életforma budapesti nagykövetévé vált. Tréningjeivel, előadásaival már több ezer embert inspirált a tudatosabb életre. Krajcsó Nelli – a Slow Budapest alapítója, mindfulness tréner az Újraterveztem interjúalanya.

Megtisztelő az Újraterveztem csapatával együttműködni. Ezúton is köszönöm a bizalmat.

Nelli már gyerekkora óta pörgős életmódot élt, felnőttként pedig a kommunikációs szakmában folytatta a túlhajszolt mindennapokat. Viszonylag hamar, 26 évesen eljutott oda, hogy a stressz tüneteitől naponta szenvedett. Ebben az időszakban olvasott az Olaszországból induló slow mozgalomról. Miközben maradt a munkahelyén, apró változtatásokkal igyekezett tudatosabb szemléletet behozni először csak a saját mindennapjaiba.

2012-ben aztán TED előadóként kiállt a nyilvánosság elé. Ennek hatására egy társával közösen elindították a Slow Budapest mozgalmat, ahol a felgyorsult életünk okaival, következményeivel és lassítás lehetőségeivel foglalkoznak. Egy évvel a Slow Budapest elindulását követően kilépett a munkahelyéről, és főállású slow lett. A mozgalom keretein belül előadásokat tart, a csapatával eseményeket szervez, termékeket ad ki, melyek közül az eddigi legismertebb az anti-határidőnapló. A túlhajszoltságot újfent megélve talált rá Nelli a mindfulnessre, mint a meditáció vallásmentes formájára és a stresszcsökkentés tudatos módjára.

A tréneri képesítést megszerezve azóta is rendszeresen tart tanfolyamokat, és a közben céggé alakult Slow Budapestet ügyvezetőként továbbra is menedzseli. Nincsen okostelefonja, autó vagy BKV helyett, ha lehet, biciklizik és gyalogol, szabadidejében jógázik és meditál.

Már fiatalon érezted a gyors tempó árnyoldalát, a túlhajszoltság káros következményeit. Hogyan jutottál el ilyen korán idáig?
A külső tényezők – rengeteg túlóra és rossz munkahelyi légkör mellett – ez nyilván belőlem is fakadt. Nem tudtam kezelni a stresszt, önismeretről, lelki és testi egyensúlyról semmit sem tudtam. Fogalmam sem volt arról, hogy amit tapasztalok az vajon szorongás-e, hogyan lehet kezelni. Nem kaptam segítséget a munkahelyemen sem, mert a főnökeim ugyanebben a mókuskerékben szenvedtek. Az első munkahelyemen másfél év után kiégtem, és nem láttam más megoldást, mint felmondani, és fél év pihenőre menni. Miután meggyógyultam, és újból pályázni kezdtem, már tudatosan figyeltem arra a jelentkezéskor, hogy milyen lehet az adott cégnél a hangulat.

Az új munkahely mennyiben jelentett megoldást?
Az új állásomban már kiegyensúlyozottabb volt a terhelés, de mivel a stresszt nem tanultam meg kezelni, csak a külső tényezőkön próbáltam változtatni, újból előjöttek a korábbi fizikai és lelki tüneteim. Ekkor kezdtem el tudatosan azzal foglalkozni, hogy én mit tehetek a saját boldogságomért. Így találtam rá a slow mozgalomra mint lehetséges kiútra.

Mit jelentett ez Rád nézve?
A slow szemlélet hatására elkezdtem jobban odafigyelni magamra, felelősséget vállalni az életemért. Sok apró változást hozott ez az életben – innentől például rendszeresen reggeliztem, az ebédemet már nem a számítógépem billentyűzete felett ettem meg, és a céges levelezésemet sem néztem munkaidőn kívül. Fontos volt az is, hogy a szabadidőmben újból kijártam a természetbe.

Sokan, amikor rádöbbennek, hogy az egészségükre megy a túlhajszolt munka, mindent hátrahagyva kilépnek, akár még vidékre is elköltöznek. Te miért nem szálltál ki, miért maradtál a korábbi állásodban?
Alapvetően nem hiszek abban a megközelítésben, hogy a boldogság megtalálásához fel kell forgatnod az életedet, hiszen kötődünk a megszokott dolgokhoz. Szerettem ott dolgozni, a kollégáim közül sokan a barátaim voltak, jól kerestem, ezért olyan megoldásra törekedtem, hogy ne kelljen otthagyni a munkámat és a budapesti életet, amit nagyon élveztem.
A slow filozófia segített rámutatni, hogy nem a körülményeket, hanem a saját hozzáállásomat és szokásaimat kell és lehet elsősorban megváltoztatni.

A Slow Budapesttel is azt képviseljük, hogy a mindennapokban próbáljuk az egyensúlyt megtalálni. Nagyon romantikus dolog csak úgy kiugrani és digitális nomáddá válni, de a legtöbb ember számára ez nem járható út, mert családjuk van, gyerekük van, akiért felelősséggel tartoznak.

Ehhez képest nem sokkal később mégis karriert váltottál. Hogyan lett a saját életed egyensúlyba hozásából mozgalom?
Amikor elkezdtem a slow életmód szerint élni, olyan nagy megnyugvást hozott, hogy rátaláltam az évek óta gyötrő gyorsaság megoldására, hogy el akartam mondani mindenkinek. Számos kreatív közösségbe, klubestre mentem el, és ahogy erről meséltem, mindenki nagyon lelkes volt, biztattak, hogy ezt csináljam meg nagyban is. Így elindítottam a Slow Budapestet, mint egy kommunikációs projektet, ami a lelassult életformáról szól. Fogalmam sem volt róla, hogy hova fut ki, csak az a küldetéstudat volt bennem, hogy felhívjam az emberek figyelmét a lassítás szükségére.

Idővel egyre többen lettünk, csatlakoztak önkéntesek és elhívtak előadásokra, illetve mi is szerveztünk rendezvényeket. A fordulópont 2012 őszén a TED konferencián adott beszédem volt, aminek köszönhetően nagyon sok médiamegjelenésünk lett. Csak kapkodtam fejem, és azt vettem észre, hogy lett egy második főállásom. Ha hazaértem munkából, esténként és hétvégén a Slow Budapesttel foglalkoztam, ez nagyon fárasztó volt. Rádöbbentem, hogy hiába beszélek a lassításról, a mozgalom sikere mégis begyorsított.

Végül a váltáshoz az adta meg a lehetőséget, hogy 2013 nyarán a támogatói körben felajánlottak egy hasonló állást, mint a reklámügynökségnél volt, azzal az előnnyel, hogy nem kellett állandóan az irodában ülnöm, hanem foglalkozhattam napközben is a saját projektemmel. Ugyanakkor csak negyedannyi fizetést kaptam, visszakerültem a minimálbér szintjére.

Hogyan élted meg ezt az anyagi visszalépést?
Annyira szabadnak éreztem magam attól, hogy ott lehet hagyni a 9-től 5-ig munkát, és hogy a saját projektemmel foglalkozhatok, amiben hiszek, hogy ez felülírta a pénzbeli visszalépést. Számomra nagyon fontos a szabadság, végre azokkal tudtam találkozni, akikkel én szerettem volna, élvezhettem délután kettőkor a napsütést. Vitt előre a lelkesedés, és mivel a mozgalmat nem a pénzért csináltam, az anyagiakat nem éreztem meghatározónak akkor. A visszaesett fizetésemet ellensúlyozandó, elkezdtem azon gondolkozni, hogyan tudnám csökkenteni a költségeimet. Nagyon sok mindenből le tudtam faragni, a váltás után évekig az élelmiszereken kívül mást – például ruhát vagy könyveket – nem is vettem.

Fél évvel később el kellett jönnöd erről a munkahelyről, miközben a Slowból nem volt bevételed. Fizetés nélkül hogyan tudtál megélni?
Másfél évig gyakorlatilag alig volt bevételem, a barátom és a családom támogattak. Mivel nem voltak megtakarításaim, pénzes befektetőim, minden erőmmel azon voltam, hogy olyan terméket vagy szolgáltatást hozzak létre, amire lesz kereslet és pénzhez juttat. Nagyon sok ötletem volt, amit hajtottam, de egy idő után már egyre több feszültséggel álltam hozzá.

Ha kíváncsi vagy a cikk folytatására, olvasd el a teljes sztorit az Újraterveztem.hu-n.

A felhasznált képek a www.ujraterveztem.hu oldal tulajdonát képezik. Fotók: Túri Márton/Minden jog fenntartva.