Az örök téma: Te miért kezdtél el vállalkozni? Midenki története picit más. Sokat hallunk különböző előadásokon is, hogy nagyon fontos az önismeret. Tisztában kell lennünk önmagunkkal ahhoz, hogy sikeresen tudjuk véghezvinni céljainkat. Kaizer Garai Sarolta a Port Event cégvezetőjénél az önismeret nyitotta ki a kapukat vállalkozói lét felé.
A Te történeted nem a legjellemzőbb arra, miért is kezd el valaki vállalkozni. Mesélnél kicsit arról, hogy indult el a vállalkozásod?
Első gyermekem születésekor engem tárt karokkal vártak vissza az akkori munkahelyemre. Egy évvel a kislányom születése után újra munkába álltam. Be kell valljam, hogy a visszatérésem után nem tudtam elhelyezni magam. A többieknek akkor még nem volt gyerekük, így nem tudták mivel jár, ha beteg, ha elesett és behívnak. Én egy örök maximalista vagyok és nehezen tudtam feldolgozni azt az örlődést, ami a szeretett munkám és a gyermekem között volt.
Ha a gyerekemmel voltam mindig kezemben volt a céges telefon, hátha keresnek (és általában csörgött valamiért), ha a munkahelyemen álltam a sarat, akkor pedig a saját mobilt lestem, hátha menni kell a bölcsibe idő előtt. Nincs mit szépíteni, nem ugyanaz voltam, mint előtte. Sokkal jobb volt a time managementem, a logisztikai képességem, de nem tudtam megfelelni – elsősorban – önmagamnak. 2,5 évvel ezután adódott egy lehetőségünk, hogy Balatonfüredre költözzünk.
Itt kezdtünk új életet. Azon túl, hogy nyitottunk egy éttermet, haladtak a dolgaink, én tudtam, hogy mindenképp a rendezvényszervezés az életem, mint ahogyan régen is. És láss csodát meg is jött az első orvoskongresszus (ez a fő profilunk), amit szervezhettem, utána a következő, majd a tudományos ülések és egyéb rendezvények és így tovább. Egyik megrendelőm sem volt előtte ügyfelem, így még nagyobb kihívás volt.
Időközben bombamód robbant be életünkbe a várva várt második kislányunk. A tavalyi rendezvényeink többségét már vele a pocakomban bonyolítottam le. Megszületése előtt jött egy újabb lehetőség (aki ismer minket tudja, hogy mindig elénk sodor valami újat az élet) egy panzió és egy rendezvényudvar üzemeltetése, ez a 2018-as projekt.
Nekem nem kényszerpálya az, hogy gyermekek mellett dolgozzak. Lehet, hogy sokan megvetnek ezért, de én így vagyok teljes.
Nem mondanám magam karrieristának, de a boldogságom (így a családom boldogsága is) fontos, és nekem ebben bennevan a munka is. Most egy 5 éves és egy 6 hetes kislány mellett oldom meg (a férjem hatalmas segítsége mellett) a rendezvényiroda, a panzió és a rendezvényház ügyes-bajos dolgait, segítek itthonról amiben csak kell. Mert nekem így kerek a világ.
Sok anyuka azért nem akar visszatérni a munkahelyére, mert hogy tudja elképzelni, hogy tudja összeegyeztetni a családdal a munkát. Nálad úgy gondolom, inkább magaddal kellett megvívnod a harcot. Mennyire esett nehezedre felmondani és egy új utat keresni?
Alapjában véve én nagyon szerettem akkor is a munkámat és a volt főnökömmel is kifejezetten jó kapcsolatot ápolok a mai napig, így részben nehéz volt meghozni a döntést. Azért részben, mert jó a biztos: a biztos állás, a tuti fizetés. Ekkor a férjem már saját vállalkozásban food truckozott és valahogy én is vágytam a változásra, amit tulajdonképpen 2,5 évig a volt munkahelyemen kerestem.
Amikor jött a lehetőség, akkor már nem gondolkoztunk sokat, eladtuk a házunkat 1 hét alatt és költöztünk. És tudtuk (nemcsak hittünk benne), hogy jó lesz, hogy sok munkával talán még jobban és nyugodtabban élhetünk, mint előtte, még akkor is, ha ezt 300 km-rel távolabb tesszük. Ez így is lett.
Nálad több tenyező is közrejátszott abban, hogy saját lábadra állj. Ha csak a gyerekekre gondoltál volna, változtattál volna vagy meg tudtad volna oldani a munka mellett is az “anyaságot”?
Tényleg sok tényező volt, ha minden klappolt volna, akkor sem biztos, hogy maradok. Nem fogom a gyerekekre, de megváltoztatott az anyaság. Szeretek minőségi időt eltölteni a családommal, kezdve az otthoni festegetéssel, folytatva akár a múzeumlátogatással, vagy az állatkerti sétákkal.
Alkalmazottként nincs olyan, hogy nem veszed fel a telefont, mert a munkahelyedért és az ott rád bízott feladatokért is felelős vagy és igenis a leglehetetlenebb helyzetben is elérhető kell, hogy legyél. Én éreztem, hogy nem tudok már az a lány lenni, aki bent van, akár este 10-ig, ha túlórázni kell, vagy utazik bárhova bármikor, amikor szükséges, és emiatt ostoroztam magam. Egy évet hagytam ki és már nem voltam “Sacika, akit az irodával azonosítják a kívülállók”.
És arra a következtetésre jutottam, hogy nem a volt munkahelyem változott, hanem én. Ez a maximalizmusom és az állandó bizonyítási kényszerem miatt teljesen felőrölt. A volt munkahelyem nem változott semmit, sőt az egyik legjobb barátnőm is munkatársam lett, hanem én lettem más.
Vállalkozóként úgy néz ki, hogy amikor leteszem a tollat az irodában, és elindulok az óvodába, vagy éppen hétvége van, akkor onnantól kezdve kereshet bárki, nem veszem fel, ha tudom, hogy fontos, akkor visszahívom, de nem kell magyarázkodnom, hogy miért nem vettem fel, megköszönik, hogy vissazhívtam és magammal kell csak elszámoljak.
Ha rendezvényem van, akkor pedig maximálisan oda tudok figyelni, mert tudom, hogy a gyerekek a többi napon egy kiegyensúlyozott anyukát kapnak. Másban az anyaság behúzza a kéziféket, nálam úgy látszik gázt adott. Hangsúlyoznám, hogy ehhez a döntéshez egy nagyon stabil családi háttér is szükséges és egy támogató, elfogadó, és mindenben bátorító férj is elengedhetetlen.
Annyira jó, hogy ezt felvetetted. Nem a munkahelyed változott, nem a körülmények lettek rosszabbak, hanem Te változtál. Ezt Te felismerted és változtattál! És ez nem mellesleg egy tökéletes út megismerni önmagunkat is. Sokat beszélgettetek erről a férjeddel is? Ki tudtad fejezni a gondolataid, kételyeid? Meg tudtad fogalmazni mielőtt elkezdtél vállalkozni, mit is szeretnél elérni? Mik a céljaid?
Szerintem fontos, hogy tudd kezelni a benned zajló változásokat, amihez nélkülözhetetlen hogy fel is ismerd. Nekem ebben nagyon sokat segített egy barátnőm, aki nem mellesleg az orvosunk is: sokat beszélgettünk hogy hogyan lehetne úgy váltani hogy ne sérüljön a volt munkahelyem és én se. Mert igen, nekem ez is fontos volt, hogy ne haraggal jönnek el, mert a volt főnökeimmel nagyon jóban voltunk a munkahelyen kívül is.
És itt jön a képbe a férjem is, aki a sok túlaggódast, túlgondolásokat helyén kezelte és mindig lerángatott a realitások talajára.
Őszinte leszek: nem volt cél a kezdetkor. Talán annyi, hogy túlélje a vállalkozásunk a jövő hetet, a következő hónapot és az évet. És ahogy jöttek a megkeresések, akkor fogalmazódott meg bennünk a cél. Az pedig az volt, hogy nem lehet telhetetlen az ember és nem szabad nagyon túlvállani magunkat, mert az a minőségi kiszolgálás rovására megy.
Ekkor döntöttük el, hogy egy évben 6 nagy rendezvénynél (többnyire orvos konferenciák) nem vállalunk többet, hogy mindenki megkapja a kellő figyelmet és ennek tükrében szervezzük a kisebb (egy vagy kétnapos) rendezvényeinket is, amiből azért több megrendelésünk is van. Nem kérdés hogy vannak kudarcok is,de mindig kezdődik egy új nap, amikor bizonyíthatjuk hogy az csak egy véletlen volt.
Mit tanácsolnál az anyukáknak, akik induló vállalkozás előtt állnak?
Ne féljenek megvalósítani álmaikat. Fontos a biztonság, de kellő önbizalommal és egy együttműködő párral bármit el tudunk érni és bármilyen akadályt le tudunk győzni.
Köszönöm az őszinte és mély beszélgetést Sarolta!
Kaizer Garai Sarolta
Port Event Kft. Cégvezető, Rendezvényszervező
Email: sarolta.kaizergarai@portevent.hu
