Több mint 10 éve vagyok egyedülálló anyuka, és egy férfias szakmában, építőmérnök projektvezetőként dolgozom az építőiparban sok-sok éve. 2012-ben a válság kirobbanásakor svájci frankos hitellel a nyakamon elvesztettem a munkahelyemet és szerencsét próbáltam egyedül a 8 éves kislányommal Németországban, Stuttgart mellett.

Piszok nehéz időszak volt és szintén az építőiparban sikerült elhelyezkednem, statikus tervezőként, majd később projektvezetőként. Mindig is hiányzott a kreativitás a munkámból, és 2015-ben egy régi álmom valósult meg, amikor is vettem egy tükörreflexes kamerát és elkezdtem fotózni. Fogalmam nem volt arról, hogy hogyan kell beállítani a kamerát, csak fotóztam. Rájöttem arra, hogy a mindennapi streszt a munkával és a gyerekneveléssel kapcsolatban ki tudom kapcsolni, ha fotózom. Ilyenkor megszűnik minden, tér és idő, csak a fotózásra koncentrálok és ez boldoggá tesz.

Kezdetben tájakat, virágokat, méhecskéket fotóztam. Minden fotós magazint elolvastam, hogy tanuljak és fejlődjek. És fél évig érlelődött bennem a gondolat, hogy professzionális fotográfus képzésre beiratkozzam. Nagyon nehéz volt a döntés, mert féltem attól, hogy a tanulásra szánt időt a kislányomtól veszem el. 2015 őszén jelentkeztem a képzésre, de visszamondtam, mert nem tudtam megoldani a babyszittert. 2016 tavaszán felhívtak az iskolából, hogy lenne egy szabad hely a képzésre, de egy másik időpontban – ami természetesen megfelelt nekem.

Így 40 éves fejjel meghoztam életem egyik legmeghatározóbb döntését és beiratkoztam a fotográfus képzésre Stuttgartban.

Esténként házi feladatokat és projektmunkákat gyártottam, hétvégente fotóztam, sokszor a kislányom volt a modell a házi feladataimhoz. A méhecskék fotózásáról átnyargaltam emberek fotózására, ami annyira megtetszett, hogy azóta is a portré- és divatfotózás a fő profilom.

A divatfotózásba véletlenül cseppentem bele. Egy akkori osztálytársam kérdezte, hogy szoktam-e tfcd alapon fotózni modelleket, és készítettünk együtt közös projekteket. Rengeteget fejlődtem és tanultam ezalatt az idő alatt. Rájöttem arra, hogy a profi modellek is hús-vér emberek, és ha az embert hozom ki a fotóimból akár divat- vagy portréfotózás címszó alatt, más jellegű képeim lesznek.

2017 őszén sikeresen elvégeztem a fotográfus képzést, hivatalosan is fotográfus lettem.

Közben már nyáron érlelődött bennem a gondolat, hogy visszaköltözzünk Magyaroszágra. 2017 augusztusában felmondtam a lakásbérletet és felmondtam a kinti munkahelyemen és elkezdtem összepakolni a cuccokat. Amikor 2017 szeptemberében elkészítettük a “Black or pink” sorozatot a költözés kellős közepén, sose gondoltam volna, hogy egyszer címlapsztori lesz belőle és 1 évvel később az Inspades Magazinban meg fognak jelenni a fotóim.

Amikor visszaköltöztünk Magyarországra kezdetben nagyon nehéz volt, mert minden más, mint kinn. 1 év kellett, hogy visszarázódjunk mindketten. Lányomnak magyar történelmet, irodalmat kellett tanulnia, külön vizsgákat letenni. Nekem pedig a magyar építőiparban újra helytállni. Viszont újra kimozdultam otthonról, a család és a barátok inspiráló környezetében mindkettőnkbe visszajött az élet. Utólag nézve jó döntés volt 2012-ben kimenni Németországba, de 6 év kintlét ráébresztett arra, hogy az ember a gyökereihez visszavágyik és kint nagyon egyedül éreztük magunkat. Itthon viszont mindenki (család és barátok) visszavárt.

Azóta mindketten megtaláltuk a lelki békénket, és egyre több fotósorozat kerül ki a kezeim közül. A nemzetközi kapcsolataim megmaradtak, és továbbra is sokat fotózom kint Németországban. 2018. októberében egy nagy álom vált valóra a születésnapomon, az Inspades Magazin címoldalára került a fotóm és a címlapsztoriban 8 oldal jelent meg rólam és a képeimről.

Fantasztikus érzés volt! Rá egy hónapra pedig a Sheeba magazin címlapsztorija lett az enyém, magyar tervező Kriston Gitka hímzett ruháival és Sindy Ofori fekete Germany Next Topmodel lánnyal. Az Inspades magazinos megjelenésem óta majdnem minden sorozatom magazinban jelenik meg és ezért nagyon hálás vagyok.

Összesen 14 publikált fotósorozatom jelent meg eddig, főleg amerikai divatmagazinoknál. Próbálok olyan témákat találni a divat- és portréfotózás területén belül, melyek aktuálisak, emberi érzelmeket fejeznek ki esetleg társadalmi jelentőségűek.

Szeretek színekkel és tradícionális öltözékekkel dolgozni. A Mompreneurs csoportban találkoztam az Aurora Glamourral és a folklór ékszereit illetve ruháit kivittem Marokkóba egy fotózásra. Folyamatosan keresem olyan magyar divattervezőkkel az együttműködést, akiknek a termékeit, ruháit a divatfotózásokon fel tudom használni és külföldi magazinokban népszerűsíteni tudom.

Nagy álmom, hogy végre a fotózásból meg tudjak élni, és ezen munkálkodom nap mint nap a főállásom mellett.
A közeljövőben szervezem az első magyarországi fotókiállításomat a környezetvédelem és műanyag elleni küzdelem témájában divatfotós szemüvegén keresztül.