Szeretnéd bővíteni a kapcsolataid, de nincs hol és kivel? Magadra ismersz a következő mondatból? Lépj be egy online közösségbe! Nekem sem volt lehetőségem arra, hogy időnként felnőtt témákról beszélgessek, pláne úgy, hogy közben nem kell felügyelnem a gyerekemet még egy bababarát kávézóban sem.
A közelmúltban kezdtem Anyaként egy kétéves kislány mellett vállalkozni. Mindig nem könnyű, de én választottam ezt az utat és döntöttem úgy, hogy ezentúl a magam főnöke leszek. Előre tudtam, hogy kemény fába vágom a fejszém, de túl vagyok már néhány fa kivágásán, így bíztam magamban, hogy képes leszek rá.
Alapvetően nem lenne problémám az alkalmazotti státusszal sem, de azt a 140 százalékos nem kellő mértékben megbecsült munkát, amivel eddig a főnökeimet gyarapítottam, ideje volt a saját vállalkozásomba fektetnem. Ehhez az úthoz sok segítséget kaptam.
Egyrészt a családom részéről, akik az első pillanattól mellettem álltak és támogattak. Másrészt egy online közösségtől, amire nem is gondoltam volna korábban. Ma már szinte mindenki jelen van az online tereken ilyen-olyan formában. Kisgyerekes anyaként nekem elsősorban a kikapcsolódást jelentette a legnagyobb közösségi oldalon való böngészés. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek csak lopott percei voltak (vannak) a nap folyamán, hiszen egy kisgyerek nagyjából 0/24 órás jelenlétet kíván. Nyilván esélyem sincs egy könyvet elolvasni, de még egy fejezetet sem. Amikor pedig alszik a ded, ott a temérdek tennivaló és házimunka, ami sajnos nem várhat néhány évet, ellentétben a könyvekkel.
Szóval ha egy kicsit szerettem volna mással is foglalkozni, mint a gyerek-házimunka kombó, akkor maradt a részidős fészbúkozás, amit bármikor azonnal abba lehet hagyni, ha felharsan a riadókészültséget jelentő “Aaanyaaaa” csatakiáltás.
Ezekben az elcsent pillanatokban jött velem szembe a Mompreneurs – magyar vállalkozó anyukák csoportja. Egy szempillantás alatt sorstársak között találtam magam. Nők, aki a gyereknevelés mellett vállalkoznak – akárcsak én. Ebben a közösségben – igen, inkább közösség ez már, mint egyszerű csoport – nagyon színes palettán mozognak a tagok. Vannak, akik még csak tervezgetnek, mások már megtették az első lépéseket és vannak, akiknek már felfutott vállalkozásuk van. A területek között is vegyes elosztás látható. Megtalálhatóak a kézműves anyukák, a kozmetikumokkal foglalkozók, a mások lelki egészségéért tevők, a coachok, a bloggerek, az újságírók, a fényképészek, a rendezvényszervezők, a könyvelők és még sorolhatnám.
A lista messze nem teljes, szinte minden területre akad néhány tag. Ez a színesség hatalmas előny, mert ha felteszel egy kérdést a csoportban, szinte azonnal jönnek rá a válaszok, méghozzá több szemszögből. Néha olyan lehetőségeket is megvilágítva, amelyek eszedbe sem jutottak korábban. Ami számomra még inkább emeli ennek a közösségnek az értékét, hogy elképesztően segítőkészek a tagok. Mindenki, aki segítséget kér, az kap is. Nem csak azért, mert mindannyiunkban ott az összetartozás érzése, hogy sorstársak vagyunk, hanem azért is, mert (amennyire követni tudom a beszélgetéseket) szinte minden esetben úgy tudunk egymásnak segíteni, hogy az érintett felek mindegyike jól járjon. Azaz együttműködések születnek. Ez rendkívül inspiráló. Én olyan lehetőségekkel szembesültem, amelyekről korábban nem is álmodtam!
Sóska Sóbarlang Budapest
Az én történetem azzal kezdődött, hogy a gyerekemmel otthon töltött közel két év után már nagyon éreztem, hogy ez így nem jó nekem. Kell valami, ami időnként kiszakít a monotonitásból. Minden nap minden percét a gyerekemmel töltöttem, minden programra a gyerekemmel együtt mentem. A férjem sokat dolgozott, és amikor otthon volt, akkor is inkább rám hárultak a gyerek körüli teendők. A szüleim hiába laknak közel, fiatalok még, így mindketten dolgoznak, a férjem szülei pedig sajnos már nem élnek. Nem volt lehetőségem arra, hogy időnként felnőtt témákról beszélgessek, pláne úgy, hogy közben nem kell felügyelnem a gyerekemet, aki természetesen nagyon kíváncsi, és otthonról kimozdulva minden újdonság nagyon érdekli. Hiába mentünk a barátokkal gyerekbarát kávézóba beszélgetni, hogy ott majd nyugodtabb körülmények lesznek, egy fél perc, amíg nem figyeltem, bőven elég volt a gyerekemnek, hogy bekommandózzon a felszolgálók lába között a pultba (alkalom adtán a konyhára) és ott pillanatok alatt ön- és közveszélyes mutatványokat vigyen véghez.
Félreértés ne essék, szeretek a gyerekemmel lenni, de annyira irigyeltem a férjemet, aki este amikor hazaért a munkából, csillogó szemmel és kitörő örömmel vetette bele magát a gyerekkel való játékba. Ellentétben velem, aki fásultan vettem tudomásul, hogy aznap már nyolcadszor kell ki- és bepakolni a plüss állatos ládába, miközben azt játsszuk, hogy állatkertben vagyunk. Olyan ez, mintha minden étkezésre a kedvenc ételedet kapnád – imádod, de azért néha ennél egy kis zsíros kenyeret is, ami után jobban ízlik a kedvenced. Szóval változtatásra volt szükségem.
Hosszas egyeztetés és egyezkedés után arra jutottunk a férjemmel, hogy ha elmegyek négy órában dolgozni délelőttönként, akkor ő marad addig a gyerekkel otthon, és délben váltjuk egymást, miután ő megy dolgozni, eltolva a munkaidejét. Ez elméletben jól hangzott, de a valóság az, hogy a magyar munka világában nincs túl bőséges kínálat részmunkaidős munkahelyekből. Az meg már extrém kívánság, hogy délelőtt végezhető munka legyen, olyan távolságban, hogy ne kelljen másfél órát oda és vissza utazni érte. Szóval ezt a verziót hamar elvetettük és áttértünk a vállalkozás indítására, ami nekem már régóta dédelgetett álmom volt.
Persze azt nem tudtam, hogy milyen vállalkozás legyen, csak az volt biztos, hogy nem akarok otthonról dolgozni. Én mindig is a szerencse szülötte voltam, és ezen a ponton is a sors sietett segítségünkre. Rátaláltunk egy üzemen kívüli sóbarlangra, ami mindössze két sarkonyira volt a lakásunktól és lehetőségünkben állt kibérelni. Nem haboztunk sokat, egyből belevágtunk! Az indulás nem volt zökkenőmentes, sok átalakításra volt szükség és a felújításnak a mai napig se vége, se hossza.
A folyamatos infrastrukturális fejlesztésre azért „kaptam rá”, mert szembesültem vele, ha összedolgozom más anya-vállalkozókkal, kölcsönösen jól járunk. Felmerült ugyanis, hogy sokan foglalkozásokhoz, workshopokhoz vagy továbbképzésekhez keresnek helyszínt. A Sóska Sóbarlangban (ahogyan én elkereszteltem a helyet) pedig a valódi barlangot modellező sószoba mellett van egy kisebb szobánk, ami kiválóan alkalmas ilyen programok lebonyolítására. Ráadásul a helyszín kiváló helyen van autós és tőmegközlekedés szempontjából is. A Facebook Mompreneurs csoportból már többekkel megegyeztünk, hogy itt tartják majd a rendezvényeiket. És ott vannak azok az anyukák, akik kézzel fogható termékeket készítenek, de üzlethelyiség hiányában csak az interneten van lehetőségük árusítani azokat.
Nekem viszont van egy üzlethelyiségem, ahova bőven elférnek azok a gyönyörű táskák, ékszerek, párnák és egyéb kiegészítők, amit ezek a rendkívül tehetséges nők készítenek. Volt olyan anyuka is, akivel barter-megállapodást kötöttünk; ő eljött és megírta a blogjára az élményeit és a tapasztalatait a helyről, cserébe a családjával bármikor igénybe vehetik a sóterápiás szolgáltatást nálam, ha betegek a gyerekek. Volt olyan is, aki a sószobába szervezett anya-baba coaching clubot, így a vendégei 2in1 szolgáltatást kaptak, testi és lelki egészségmegőrzést egyszerre. És ezeken felül is vannak még folymatban lévő megbeszélések, együttműködés kezdemények.
Ez az online közösség redkívül termékeny talaj, bedobsz egy ötletet és pillanatok alatt kicsírázik, megvalósul!
Ma már elképzelni sem tudom, hogy hol tartanék, ha nem bukkanok rá erre a csoportra. Nagyon inspiráló olvasni mások történeteit, ötleteit. Rengeteg ihletet kapok, hogyan tudom másokkal együttműködve színesíteni és fejleszteni a saját vállalkozásomat. Minden kezdő és haladó vállalkozónak szívből javaslom, hogy legyen részese egy ilyen klassz közösségnek.
