Munkám részeként gyakran utazom, járom a világot, és különböző szakmai konferenciákon adok elő idegen nyelven. Eddig több mint 30 országban jártam, többek között az USA sok-sok államában, Kanadában, Peruban, Szingapúrban, és persze Európa csaknem összes országában. Jól hangzik, viszont ez nem volt mindig így.
Az angol nyelvű blogomon írtam arról korábban, hogy mindez hogyan kezdődött. 20 éves is elmúltam, amikor idegen nyelven kezdtem tanulni. Mivel még jóval a rendszerváltás előtt születtem, általános iskolában orosz volt az egyetlen, amit tanulhattunk. Mire gimnáziumba kerültünk, ott német és francia volt a két idegen nyelv – persze azóta sem beszélem egyiket sem… Aztán elkerültem egyetemre, és gyorsan el kellett kezdenem dolgozni, mert a szüleim nem bírták az ezzel járó anyagi terhet.
A legelső állásinterjún a HR-es kolléga a kezembe nyomott egy A/4 egész oldalas angol szöveget, hogy lássa mennyit értek belőle. Megpróbáltam elolvasni, de az egyetlen szó, amit értettem az „architecture” volt. Borzasztóan éreztem magam, biztos voltam benne, hogy ennyi, nem kapom meg a munkát, és akkor az egyetemet is elfelejthetem, vissza kell költöznöm a szüleimhez… Viszont legnagyobb meglepetésemre felvettek, annyira jól sikerült az interjú szakmai része. Szóval elkezdhettem dolgozni, folytathattam az egyetemet. Túléltem.
Viszont továbbra is borzasztóan éreztem magam, mert nem beszéltem A NYELVET egyáltalán. Nekiálltam tehát angolul tanulni. Először csak az egyetemen, heti 1-2 órában, mert azért nem kellett fizetni, magántanárt nem engedhettem meg magamnak. Ez persze annyira is volt elég… A következő munkahelyem már angol nyelvórákat is biztosított. Később már én magam is ki tudtam fizetni a magántanárt – továbbra is „kettős” életet élve, az egyetem és a munka között. Végül mire lediplomáztam, megvolt a középfokú nyelvvizsgám angolból (és az alapfok németből, akkor ez volt a diploma követelmény). De még mindig nem éreztem, hogy elég jól beszélek, sőt, hogy egyáltalán meg tudok/merek szólalni angolul.
Pár évet ugorva az időben, 2008-ban meghívtak egy szakmai konferenciára előadónak. Washingtonba. Igen, angolul. Négy hónapom volt felkészülni. Elsősorban nem is a szakmai rész miatt aggódtam, bár maximalista lévén azt is szerettem volna, ha tökéletes lesz. Sokkal jobban nyomasztott a nyelvtudásom, illetve annak (vélt vagy valós) hiánya. Elkezdtem tehát ismét magántanárhoz járni, ezúttal már kétéves kisfiam mellett, és várandósan a lányommal. Nem volt egyszerű. Többször eljutottam arra a pontra, hogy lemondom az egészet, megy a fene Washingtonba. Kell ez nekem?!
Végül persze a kihívás vonzereje mindig győzött a félelmem felett, szóval végül egy szép szeptemberi napon felültem arra a bizonyos repülőre… Az előadásom előtt persze volt még néhány mélypont. Biztos, hogy akarom én ezt? Egészen biztosan?! Végül ott álltam, felmikrofonozva, a kivetítőn a prezentációm, és a technikus integetett, hogy itt az idő, kezdhetek… De hisz én nem is tudok angolul! Mit keresek én itt?
Sikítani szerettem volna, elszaladni (már amennyire félidős pocakkal még tudtam szaladni 😊), de már nem volt visszaút. Elkezdtem. És megtörtént a csoda. Az előadásom nem volt tökéletes, de tudod mit? – Élveztem! Nagyon! Az emberek figyeltek rám! És értették, amit mondok! Megértették! – ez volt a legnagyobb, legjobb érzés! Ez az élmény, ez a konferencia életreszóló élmény volt, és előadói karrierem első, pici lépése. Azóta egyre több és több felkérést kapok, a világ minden tájáról, és ma már a meghívások több mint felét vissza kell utasítanom.
Pár évet ugorva az időben, 2008-ban meghívtak egy szakmai konferenciára előadónak. Washingtonba. Igen, angolul.
Az ide vezető út viszont igencsak hosszú volt, rengeteg munkám van ebben az elmúlt tíz évben. Akkor még nem tudtam, de a washingtoni konferencia és az arra való felkészülés csak egy icipici lépés volt – viszont az egyik legfontosabb. Számos hullámhegy és hullámvölgy van mögöttem. Kaptam olyan visszajelzéseket, hogy például „Ágnes még mindig borzasztó rossz előadó”, sőt olyat is, hogy „elfogadhatatlan akcentussal beszéli az angolt”. Meg sem tudom számolni, hányszor voltam a határon, hogy feladom.
Aztán végül mégis folytattam, mindig, minden nehézség ellenére. Hogy miért? Mert időközben rájöttem, hogy függő lettem. Ezek az előadások biztosítják számomra, hogy utazhatok a világban. Hogy ma már minden kontinensen van barátom, sok-sok ismerősöm. Imádok új kultúrákat megismerni, ételeket megkóstolni, távoli barátaim otthonát látogatni, családjaikat, szokásaikat megismerni.
A listát a végtelenségig folytathatnám. De nincsenek szavak, amelyek leírhatnák ezt az érzést. És persze azért is, mert minden negatív visszajelzésre jut sok-sok pozitív is, bátorítás és elismerés is. És a konferenciák szervezői még mindig meghívnak, újra és újra .
Ha esetleg Te is gondolkodsz azon, hogy angolul, vagy bármely más idegen nyelven adj elő, összegyűjtöttem néhány tippet, amelyek engem leginkább segítettek az elmúlt években – és segítenek a mai napig.
1. Olvass sokat
Nem számít, mint. Bármit, amit szeretsz – természetesen az adott idegen nyelven (esetemben angolul): regényeket, verseket, szakácskönyveket, szakmai cikkeket, blogokat, stb. Minél többféle műfaj, annál jobb. Amint kijött az első Kindle széria, vettem egyet. Életem egyik legjobb befektetése volt, kinyílt a világ. Angol nyelvű könyvet (bármilyet) megvenni vagy „kikölcsönözni” a Kindle Könyvtárból ma már egyetlen kattintás csak. Nincsenek határok és korlátok többé. Azóta csak angolul olvasok (kivéve magyar szerzők műveit), havonta legalább egy de inkább minimum két könyvet.
2. Nézz filmeket, hallgass podcast-okat
Tömegközlekedés, vezetés, repülés vagy várakozás közben. Bárhol, bármikor. Minden telefonon elérhetőek podcast alkalmazások, amelyekkel ingyen hozzáférsz több ezer beszélgetéshez. YouTube, Netflix szintén aranybánya. Ezek engem mindennél jobban segítettek, hiszen az egyik legnagyobb szorongásom mindig az volt, hogy nem fogom megérteni, ha valaki angolul szól hozzám (vagy kérdez valamit az előadásom végén). El tudod képzelni, milyen borzasztó érzés volt?
A legnagyobb frusztrációt a skót és New Jersey-ből származó emberek jelentették. Borzasztó az akcentusuk! De minél több angol szöveget, párbeszédet, rádióműsort, filmet néztem/hallgattam, annál magabiztosabb lettem ezekben a szituációkban is. Lassan de biztosan ebben is fejlődtem, fejlődök. Ma már nem pánikolok, ha valaki skót akcentussal köszön be telefonon vagy kérdez egy-egy előadás végén 😊
3. Beszélj, beszélj, beszélj
Ha idegen nyelven szeretnél előadni, gyakorolnod kell. Nem, nem arra gondolok, hogy tükör előtt próbáld az előadásod százszor (én például soha nem próbálok így!), hanem magát a nyelvet. Bárhol, bármikor. Az utcán, ha valaki a belvárosban eltévedt, és látszólag nem beszél magyarul. A munkahelyeden, ha van lehetőséged külföldi kollégákkal találkozni. Egyre több online lehetőség van erre is, klubok, beszédcentrikus nyelviskolák, stb.
4. Keresd a lehetőséget
Légy nyitott. Próbálj meg úgy tenni, mintha angol lenne az anyanyelved. Próbálj angolul gondolkodni. Mit mondanál akkor, ha… Például vezetés közben, az autóban. Vagy bármikor, amikor egyedül vagy. Én imádok magamban, magamnak beszélni 😊 Emellett a gyermekeim (közben már a harmadik, legkisebb is 2.5 éves!) mind kétnyelvű oviba járnak/jártak. Imádok az anyanyelvi óvónénikkel beszélgetni! Minden nap keresem, kerestem a lehetőséget, hogy kérdezzek tőlük valamit, vagy csak egyszerűen megbeszéljük a fontos napi eseményeket, például mit ebédelt a csemetém, vagy milyen mese volt elalvás előtt 😊 A két idősebb gyerkőcöm ma már magántanárnál tanulja az angolt, és a suliban elkezdték a németet is mellé… Borzasztóan szeretnem utazni is, úgy tűnik, a példa fertőző 😊
5. Legyenek külföldi barátaid – és ne félj beszélgetni velük
Tudom, ez viccesen hangzik. De hidd el, meg sem tudom számolni, hányszor találtam magam abban a helyzetben, hogy kerestem a kifogásokat, miért ne vegyem fel a telefont, vagy miért ne menjek el valakivel kávézni, vacsorázni – egyszerűen azért, mert nem féltem megszólalni angolul. Mennyivel egyszerűbb egy levelet megírni, vagy skype-on chat-elni, nem igaz? Ma már ez is másképp vagy. A telefonom ott a skype, viber és whatsapp, hogy a külföldi barátaimmal is bármikor tudjak beszélni. Amikor utazom, kifejezetten keresem a lehetőséget arra, hogy társaságban legyek (pedig erősen introvertált vagyok egyébként!).
Kávé? Vacsora? Nem számít. Beszélgess. Szerezz barátokat. Tartsd velük a kapcsolatot. Időnként beszéljetek skype-on vagy telefonon (és igen, vedd fel, ha hívnak! 😊 ). Ma már szuper jó érzés, hogy bármiről tudok beszélgetni a barátaimmal, akik éppen az USA-ban, Szingapúrban vagy Ausztráliában élnek. A vállalkozásom ügyfelei is kivétel nélkül külföldiek, akikkel angolul tartom a kapcsolatot. Az üzleti tanácsadóm (business coach) is angol anyanyelvű… Bónusz: így rengeteg távoli, itthonról egzotikusnak tűnő kultúrát is megismerhetsz. Annyi történet és élmény vár ránk!
Az akcentus azt jelenti, hogy az angolon kívül még legalább egy másik nyelvet beszélsz.
6. Ne zavarjon, ha az angolod nem tökéletes
Az enyém sem az. Senkié. De ez többé már nem zavar. – Persze, tanulok, próbálok fejlődni, javulni, de ez már nem nyomás rajtam többé, nem frusztráció. És ami a legfontosabb: nem félek többé megszólalni angolul!
7. Ne zavarjon az akcentusod
Egy ausztrál barátom mondta, hogy az akcentus azt jelenti, hogy az angolon kívül még legalább egy másik nyelvet beszélsz. Igyekszem én is folyamatosan emlékeztetni erre magam. Ez sem frusztrál többé – persze igyekszem javítani, amennyire tudom.
8. Kérd meg a barátaidat, hogy segítsenek
Kérd meg őket, hogy javítsanak ki, ha valamit rosszul vagy rossz kiejtéssel mondasz. Néhányan segítenek majd, mások nem. Olyan szép az angol nyelv (és mindegyik más is!), annyi finomság van benne. Engedd, hogy úgy és annyit segítsenek, ahogyan ők kényelmesnek érzik. Idővel összerázódtok ilyen szempontból is.
9. Legyenek saját „szertartásaid”.
Én személy szerint szeretek kb. 15 perccel az előadás előtt felmenni a színpadra, beállítani mindent, ismerkedni a teremmel, a fényekkel, az illatokkal… Figyelem, ahogyan az emberek érkeztek. Próbálok velük szemkontaktust teremteni, kitalálni, mi motiválja őket, miért vannak itt. Ezek a kis trükkök nemcsak abban segítenek, hogy jobb előadó legyél, de Te magad is jobban fogod érezni magad. És akkor még jobb előadó leszel… csodálatos ördögi kör… 😊
10. Ha már fent állsz a színpadon: élvezd!
Ne azon gondolkozz, mit ronthatsz el. Ne kötelesség legyen az előadás, hanem egy kihívás, amit elfogadtál, s most szuper jól teljesíteni fogsz. Minden előadás más, új élmény, amiből tanulsz és tapasztalsz. Ez a legcsodálatosabb az egészben.
Sok sikert!
Ha szeretnél még több motivációt, olvasd el a következö cikket Ágnessel a Pareto Lánya oldalon itt:
