Vannak posztok a Mompreneurs zárt csoportban, amikre az ember felkapja a szemét és háromszor visszaolvassa. Az a pár mondat tele van kihívással, energiával és szakmaisággal. Alázat a régi munkahely felé, a kollégák tisztelete, de kiolvashatóak voltak a konkrét vágyak is. Az út a vállalkozóvá válás felé: beszélgetés Schäfer Anett lakberendezővel.

(Kép Forrás: www.schaferdesign.hu)

 

Mompreneurs: A te szavaiddal indítanék: „Van az úgy, hogy 2 lehetséges út között vacillálsz. Nagy nehezen döntesz az egyik mellett, aztán a másik út kapujában van egy lehetőség, amit nem hagyhatsz ki.” Mi is volt ez a lehetöség?

Anett: 2006 szeptemberétől a a mezőberényi gimnázium tanára voltam. Nagyon szerettem a tanítani. Az első gyerkőccel itthon töltött idő alatt elvégeztem egy lakberendezői iskolát. Aztán amikor a második gyermekem 1 éves lett, úgy gondoltam, kipróbálom magam a lakberendezés területén is. Nem volt szándékomban váltani, hobbinak gondoltam; a meglévő tudásommal örömmel segíteni embereknek egy szebb otthon kialakításában.

Aztán egyre több és több megkeresésem lett, egy idő után döntéshelyzetbe kényszerültem. Melyik szerelemmunkát válasszam???? Hónapokon keresztül vívódtam, nem billent a mérleg egyik irányba sem. Amikor eldöntöttem, hogy igen, maradok a katedránál, jött egy újabb felkérés.. megint elbizonytalanodtam… Ez többször megismétlődött. A másik út kapujában a lehetőség egy tv műsorban való szereplés volt. Kihagyhatatlan ajánlat volt, és azért is vállaltam el, mert úgy éreztem, hogy ez még kell ahhoz, hogy megfelelően tudjak dönteni. Időközben a következő forgatás idejét is lefixáltuk már. 🙂

Mompreneurs: Pár mondatban összefoglaltál egy nagyon nagy döntést, szakmaváltást. Ez ilyen egyszerű lenne, ahogy leírtad? Kezdjük akkor az elején: miért épp a lakberendezés?

Anett: Nem, ez nem volt egyszerű; hosszú folyamat volt.
Miért a lakberendezés? Azzal kezdeném, hogy az anyukám állandóan rendezgette a testvéremmel közös szobánkat. Én ezt nagyon éveztem. 🙂 Lehet már itt megfertőződtem. Mindig a humán tárgyak álltak hozzám közelebb, pl a matematikát nem kedveltem meg, így nem mentem mérnöki pályára. 2006-ban vásároltuk meg a férjemmel a közös otthonunkat. Mi intéztünk mindent: egyeztettünk a mesterekkel, kiválasztottuk a színeket, burkolatokat, bútorokat és nagyon élveztem.

Elkészült a házunk és a hozzánk érkező vendégek, ismerősök mindenki azt kérdezte, hogy ki tervezte, mert olyan szép és harmonikus. Akkor kezdett el motoszkálni bennem, hogy lehet nem is rossz, amit csinálok… 2011-ben megszületett az első gyerkőcünk. Két szoptatás között ötlött fel a gondolat, hogy szívesen tanulnék egy lakberendező suliban. Felvetettem a férjemnek (még ma is emlékszem a pillanatra), hogy mit szólna hozzá, ha lakberendezőnek tanulnék? És ő mindenben támogatott, pedig ez heti szinten 1 napos budapesti utat jelentett.

„Van az úgy, hogy 2 lehetséges út között vacillálsz. Nagy nehezen döntesz az egyik mellett, aztán a másik út kapujában van egy lehetőség, amit nem hagyhatsz ki.”

Ezzel a sulival párhuzamosan tehetségfejlesztő pedagógus képesítést is szereztem. Mindkét sulit 2013 júniusában fejeztem be. Nem unatkoztam. 🙂 2013-ban visszamentem tanítani, majd 2015-ben megszületett a kisfiam, és innen már tudod 🙂
Ez a fizikai része a dolognak, és van a lelki része: elindultam egy pályán 2006-ban, az én volt iskolámban kezdtem tanítani.

Az első év nem volt könnyű, mert nem minden kolléga fogadta el, hogy most már egyenrangú félként kezeljen,ne volt diákként. Aztán kialakult az a közösség, akikkel öröm volt együtt dolgozni, akikre lehetett számítani, és nem utolsó sorban ott voltak a diákok, akikért érdemes volt minden nap készülni. Jól megértettük egymást a diákokkal, megvolt a kölcsönös tisztelet, tudták, hogy bármikor/bármiben számíthatnak rám. Sok kedves emlék köt az iskolához, ezt volt nehéz elengedni…

Mompreneurs: Annyira mély érzelmekkel mesélsz az elmúlt pár evedről, hogy vizuálisan is belevontál az életedbe. A vállalkozó anyák többsége inkább megfontolt karakterű. Ez az anyasággal is együtt jön, és persze mi nők nehezebben hozunk döntéseket, mint a ferfitársaink. Elkezdted a tanfolyamot, biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretted. Mi motoszkalt a fejedben? Megvoltak a céljaid már akkor és tudtak, hogy egyszer saját lábadra állva a lakberendezés lesz a szakmád?

Anett: Én is nagyon megfontolt vagyok 😀 Ezért rágódtam annyit, hogy melyik legyen. Figyelembe vettem az anyagi részét, a biztos-bizonytalan rizikót, mi az, ami most a szívemhez közel áll, meghallgattam a számomra fontos emberek véleményét. És nem a könnyebb utat választottam… Szerintem…

A tanfolyam alatt eszembe sem jutott, hogy ezzel foglalkozzak. Az OKJ vizsga egyik része volt meghatározott családmodell alapján berendezni egy családi házat. Több hónapos munka volt, kézzel rajzoltam mindent. Akkor mondta a vizsgabiztos, hogy reméli, lecserélem a tanári pályát erre a szakmára, mert nagyon jól látok, jól gondolkozok, van logika a munkámban. Ezt a tanárnőm is megerősítette. Nem szerettem volna saját vállalkozást, csak valami kreatív dolgot csinálni, ami kikapcsol. Itt Békés megyében, ha kiejtettem a számon, hogy lakberendezést tanulok, csak éppen nem nevettek ki 🙂

Ez a “minek az, haszontalan, úgy sem tudsz belőle megélni, nincs rá kereslet, nincs rá pénzük az embereknek” stb… Szóval ha én magam és a férjem nem hiszünk ebben -bár ennyien pont elegen voltunk ehhez- :D, akkor semmi sincs belőle…

Mompreneurs: Hogy és mikor jött el az a pont, amikor azt mondtad: Most vagy Soha. Volt már egy bizonyos bevételed a vállalkozásodból?

Anett: 2016 áprilisában kiváltottam a vállalkozást, volt egy-két megrendelésem. Aztán abban az évben, augusztusban egyre többen megkerestek, szépen lassan elindult a dolog. Mindegyik munka más volt: az egyiket azért vállaltam, mert fürdőszobát még nem terveztem élesben, a másikat azért, mert fogalmuk sem volt, hogy fejezzék be a felújítást. Mindig láttam kihívást az adott feladatban és nem tudtam nemet mondani… 😀

Ez hajtott előre. Aztán már azon kaptam magam, hogy 8 órában simán dolgozok, nincs leállás. Úgy nem mertem volna váltani, ha nem tudom meg, mire van igénye a megrendelőimnek. Igen, volt már bevételem, de még közel sem annyi, amiért érdemes csinálni.

Mompreneurs: Mennyire aktívan és milyen módon próbálod felhívni magadra a figyelmet és új ügyfeleket szerezni? Ajánlás alapján? Vagy jelen vagy aktívan a közösségi mediában is? Netán blog?

Anett: A blogokat nem szeretem, így nincs.
Úgy gondolom, hogy ebben a szakmában a legjobb az ajánlás, erre van a legtöbb példa. Egyébként facebook oldalam (ezen keresztül már érkezett megkeresés) és instagramom is van. Mindegyiket én kezelem, hetente 2 max 3 alkalommal posztolok, nem is szeretnék többször. Nem akarok sok lenni és tartalmasat szeretnék adni. A weboldalam erősen fejlesztésre szorul, eddig nem akartam vele foglalkozni, mivel nem tudtam, merre tovább. De most már aktuális lesz.

Mompreneurs: A kezdeti stádiumban az ügyfélszerző kérdések és a mikor lesz belőle elég bevételem félelmek, kérdések mellett ott van még egy nagy kérdés: az árazás. Nálad ez hogy alakul(gat)?

Anett: (Itt most hangosan nevetek) 😀 pedig komoly a téma.

Az elején sok ingyen munkám volt (de a legtöbb lakberendező így kezdi), barátoknak, családon belül stb terveztem. Kellett egy kiindulási alap referenciának, gyakorlásnak.

Az árakkal mindig bajban vagyok, pedig a tudás és az idő pénz. Azért is nehéz a helyzet, mert pesti áron nem tudok vidéken dolgozni. Ha a vidéki ajánl a pesti ismerősének, akkor nem mondhatom azt, hogy neked ennyi, mert pesti vagy, míg a vidéki rokonnak fele ennyi volt…

Van 2-3 lakberendező kolléganő, akikkel nagyon jóban vagyok, velük sokat egyeztetünk ilyen kérdésekben. Sok olyan ötletet kaptam már, amit tudtam kamatoztatni. Nyitott szemmel járok. 🙂 De figyelemmel kísérem a vállalkozó anyukák csoportjában is az eseményeket, minden cikket, amit ajánlanak, arra lecsapok 🙂

Mompreneurs: Mennyit beszélsz a baráti körödben a munkádról? Az ajánlásokhoz nagyon fontos az is, hogy ismerjenek, megismerjenek.

Anett: Csak annyit, amennyit muszáj 🙂 Nem szeretek róla beszélni, mert ez bizalmi kérdés. A megrendelőim bizalmat szavaznak nekem akkor, amikor felkérnek. Belelátok az életükbe, nem szeretném kiadni őket. Az ajánlás inkább úgy működik, hogy akinek már dolgoztam, ő ajánl tovább. Nem vagyok az a nyomulós típus 🙂 Úgy vagyok vele, hogy tisztességesen csinálom a munkám és aki akar, az megtalál. 😉

Mompreneurs: Mit tanácsolsz induló vallalkozóknak? Mi az, amit feltétlenül mérlegelni kell a nagy Döntés előtt?

Anett: Nagyon sok mindent kell mérlegelni: család, pénzügyek, némi piackutatás, konkurencia felmérése, és nem utolsó sorban az, hogy ő mibe érezné jól magát. Képes-e döntéseket hozni, vagy szereti, ha inkább irányítják? Milyen a problémamegoldó képessége? Nagyon nehéz döntés, és ez is olyan, mint a gyereknevelés: nem most dől el, hogy jól csináljuk-e, jó döntést hozunk-e… Majd évek igazolják.

Nagyon köszönöm Anett (Schäfer Design) a beszélgetést! Sok sikert és várjuk a pozitív híreket vállalkozásod fejlődéséről és természetesen az újabb és újabb médiaszereplésekről!

Erika Administrator
Egy blog, egy közösség, egy lendület. Anyák, nők, akik vállalkoznak és összefognak. Egy blog ami nem egy személy, hanem “MI” vagyunk. Ez a vízió indította útjára A Mompreneurs közösséget Magyarországon.
follow me