Gyönyörű májusi nap, talán még gyönyörűbb is a kelleténél: nem kalkuláltam bele, hogy fényvédőzni kell a gyerekcsapatot, mielőtt kiteszem őket a Nagyiéknál, így majdnem elkések az első Mompreneurs-találkozóról, amin részt veszek. Mi több, szervezek.

Régóta figyeltem már a szerveződő regionális találkozókat, és pár hete felmerült bennem: mi lenne, ha mi is tartanánk egyet? A “mi” alatt a Gödöllő – Veresegyház – Vác vonalat gondoltam, és szerencsére a “mi” tényleg többes számot jelentett, lelkes társakra akadtam, így pár nap alatt megvolt az időpont, és a gödöllői Munkakörnek  köszönhetően a helyszín is. Így ezen a csodás májusi napon “már megint hétfő van” morgás helyett izgatottan indultam ismerkedni.

Mint utóbb kiderült, teljesen vegyes várakozásokkal érkeztünk. Volt, aki nem számított semmire, volt, aki már járt hasonló rendezvényen, úgyhogy volt elképzelése, sőt, olyan is volt, aki előző nap hallott az egészről, és próba szerencse alapon benézett. Egy dologban azonban mind egyetértettünk: nagyszerűen éreztük magunkat!

A többi Mompreneurs-találkozóhoz képest elég kis létszámban voltunk, ám ez lehetővé tette azt, hogy részletesebben mesélhessünk az utunkról, hogy honnan, miért és hogyan kerültünk oda, ahol éppen vagyunk; volt idő arra, hogy egymás gondolataihoz kapcsolódva újabb és újabb mélységeit vesézzük ki egy-egy témának – azaz egy igazán izgalmas beszélgetést sikerült összehoznunk.

Különösen sokat adott a beszélgetéshez két téma, vagy inkább témavonulat, amelyből úgy érzem, mindenki hazavitte a maga inspirációját, s amelyeket megosztanék veletek.

1. A legnagyobb pofonokból lesznek a legjobb lehetőségek.

Ha nem is ilyen sarkosan, de a legtöbb történetben szerepelt a “nagy mélypont” motívum. Hajlamosak vagyunk azt hinni – különösen a nagy médialufi sikertörténeteknek köszönhetően -, hogy a siker egyik napról a másikra történik; vagy ha talán nem is ennyire gyorsan, de a beletett munkának köszönhetően a sikergörbe folyamatosan felfelé ível. Nos, ez nem így van. A valóságban elindulunk egy úton, haladunk-haladgatunk, aztán jól pofára esünk. Feltápászkodunk, leverjük magunkról a port, továbbindulunk, és ezúttal nem elbotlunk, hanem galád módon ledózerolnak. És így tovább…

…felkelünk porainkból, mint a főnixmadár….

Az elmesélt élettörténetek akadályok, gáncsok és gáncsolók meglehetősen széles tárházát vonultatták fel, de egybehangzó volt a tanulság: felkelünk porainkból, mint a főnixmadár (igen, tényleg ilyen költőiek voltunk). S nemcsak felkelünk! Megerősödve, újabb tudással és tapasztalással felvértezve haladunk tovább, sokszor éppen a mélypontok adta váratlan lehetőségeink mentén! Számomra rendkívül inspiráló volt ez a tizenpár erős és bátor nő, akik dacolnak a körülményekkel, időnként a balszerencsével, és mennek tovább az útjukon. Legközelebb, amikor – már sokadjára – padlót fogok, igyekszem előhúzni a mai beszélgetés adta erőt a tarsolyomból.

2. Az “egységben az erő” nem egy üres frázis, hanem a nyerő stratégia.

Mondhatjuk, hogy hasonló élethelyzetben lévő nők hétfő délelőtti csevegése / online eszmecseréje. Mondhatjuk, hogy “networking”. És mondhatjuk, hogy egy támogató, megtartó közösség – amely közösség ereje csodákra képes. Kis hétköznapi csodákra – rádöbbenni arra, hogy más is jár abban a cipőben, amiben te; netán korábban járt, és most szívesen megosztja veled a tapasztalatát, hogy neked kicsivel könnyebb legyen. És ezekből az apró csodákból igazi nagy csodák nőhetnek ki.

S nemcsak nőkként – társadalomként is!

Egymást támogatva, egymást tanítva, egymást felkarolva együtt lép előre a közösség. Mindannyiunk körül tombolnak a negatív elemek. Vannak irigyek és rosszakarók, elhibázott üzleti terv és későn jött zseniális ötlet, működést veszélyeztető adóterhek és GDPR. De van szeretet, szolidaritás, összetartás, támogatás is, amelyek talizmánként segítenek – ha nem is azonnal győzedelmeskedni, de apránként előre lépni. S nemcsak nőkként – társadalomként is! Mert bizony ezen a hétfő délelőttön nemcsak főnixmadarak, hanem világmegváltók is voltunk, akik mélységesen hisznek abban, hogy a nagy változások kicsiben kezdődnek, akár mompreneurok összefogásaként is.

Szerkesztői köszönetnyilvánitás: Csodálatos látni, milyen erő van bennetek/bennünk anyákban, vállalkozónőkben. Nagy boldogság és egyben óriási megtiszteltetés, hogy ilyen aktív és segítő közösség vagytok! Szeretném kifejezni ezúton is hálámat Erdélyi Borókának a szervezésért és a csodás írásért, Merkl Kingának a fotókért! Mindenkinek egy nagy virtuális ölelés. Csodás közösség vagytok! Büszkeség. Mompreneurs.