Anya és vállalkozó egyidőben? A büszkeség egy furcsa fogalom, mert mindig ott motoszkál mögötte valami hátsó gondolat is. Szerinted kínos megemlíteni egy üzleti megbeszélés közben hogy vállalkozó és Anya is vagy egyidőben? Mennyire fogadja el az ügyfél azt, ha a kiszemelt szolgáltató egy (kisgyerekes) anyuka? Viseld magabiztosan a “gyereked” is!
Még mielőtt vállalkozásba kezdtem volna, szolgáltatót kerestem az esküvőnkre. Meg is szerveztük a találkozót, de nem tudtam másképp megoldani, a megbeszélésre magammal kellett vinnem az öt hónapos kisfiamat, ezért előre szóltam neki, hogy “Sorry, gyerekkel leszek!”. Ami ezután jött, meghökkentett.
A hölgy (akiről kiderült, hogy Mompreneur) először megnyugtatott hogy a világon semmi gond nincs ezzel, aztán hangosan kikelt magából, amiért alap, hogy az embernek bocsánatkérési kényszere lesz, ha “felnőtt programra” babával érkezik. “Mennyire utálom ha az embernek elnézést kell kérnie a gyereke miatt!” Utána még sokáig visszhangzottak a szavai a fejemben, és arra jutottam, hogy 100%-ig igaza van!
Hiszen csak akkor fog megváltozni bármi is a fejekben, ha az emberek saját maguk tapasztalják meg, hogy máshogy is lehet… évszázadokig a nők választási joga sem volt egyértelmű, most pedig már elképzelhetetlen, hogy úgy is működhetne a demokrácia.
Nekünk, Mompreneuröknek a gyermekünk az ”extravagáns kiegészítő” a vállalkozói mindennapokban.
A mompreneuröket az a közös handicap, az az édes teher különbözteti meg a többi vállalkozótól, hogy gyermeke(ik) miatt a vállalkozásra fordítható idő és szabad energiák sokkal szűkösebben állnak rendelkezésre. Ezért minden egyes lépés megtételéhez sokkal nagyobb elszántság, sokkal jobb szervezés, sokkal keményebb munkára van szükségünk. Magyarán esélyünk sincs, ha már a legelején nem gyakoroljuk a kőkemény időmanagementet, az önuralmat és a szervezettséget. Kis túlzással olyan ez, mintha az autósiskolában már az első órán driftelni tanulnánk…
Tehát nincs más választás, “pro”-nak kell lenni a legelejétől… akkor miért is ne lennénk büszkék magunkra?
Tervezünk, gondolkodunk, szervezünk és mindig beépítünk a munkafolyamatba egy jó nagy puffert, nehogy kicsússzunk a határidőből. Bátran és fáradhatatlanul vállaljuk a plusz feladatokat, minden nap több tucat kihívással nézünk szembe.
Azért, mert magabiztosan tudja viselni!
Mikor később magam is vállalkozni kezdtem, azt mondtam magamnak: ez van, anyavállakozóként tekintek magamra, tekintsenek rám így a partnereim is! Amikor munkaügyben találkozóra vagy ügyet intézni megyek, nem görcsölök azon, hogy lepasszoljam a kisebbiket… jön velem a tárgyalásra, az iparűzési adó bejelentésére és szerződni is.
Lehet, hogy eddig csupa empatikus és intelligens emberrel hozott össze a sors, mindenesetre még soha, egyetlen alkalommal sem tett megjegyzést senki, nem éreztem, hogy a gyerek jelenléte miatt rosszabbul sikerült volna egy megbeszélés, rontott volna a benyomáson vagy zavart volna bárkit. Sőt! A partnereink így az embert és nem csak az üzletfelet ismerték meg bennem, kedvesek és közvetlenek voltak.
Ugye láttátok már a brit Anyakirálynő színes és feltűnő outfitjeit? Milyennek gondoljátok őt? Stílusos, vagány, divatos, bevállalós? Nekem csak pozitív jelzők jutnak eszembe róla, pedig a harsány színek és szokatlan formák 80 fölött már nem “ajánlottak” a szokásos normák szerint. Mitől lesz Erzsébet csinos és elegáns, miért nem tűnik nevetségesnek a díszes kalapjában meg a neonzöld kosztümjében? Azért, mert magabiztosan tudja viselni!
Nekünk, Mompreneuröknek a gyermekünk az ”extravagáns kiegészítő” a vállalkozói mindennapokban. Legyünk büszkék magunkra, hiszen egy ilyen élethelyzetben is képesek vagyunk elvinni egy vállalkozás terheit, a családunkkal járó feladatok mellett, és bátran nézünk a kihívások elébe!
Hatalmas respekt minden vállalkozó maminak! Egy közösség, egy lendület: Mompreneurs!
