A történetek mögött megbújó személyes élmények a fejlődést szolgálják, hatásukra kitisztul a kép, láthatóvá válik mindaz, amit addig homályos köd uralt. Amit egyvalaki megél, azt sokan mások is átélhetik!

A történetek szépsége abban rejlik, hogy megérintenek, olyan érzéseket és gondolatokat szabadíthatnak fel, amelyek lendíthetnek egyet aktuális állapotunkon. Lényegük abban az ok okozati jelenségben rejlik, miszerint tényleg minden mindennel összefügg, előbb-utóbb összeérnek a szálak, körvonalazódni kezd egy jófajta irány.

Tanulhat belőlük más is? Vagy csak erőt gyűjthet, ihletet meríthet? Igen! És éppen ezért van létjogosultsága minden történetnek. Mindenkiének. Ha csak egy embert szólítanak is meg, hozzásegítik, hogy megtalálja a saját hangját, már akkor megérte elmesélni a sajátunkat.

Mostantól több személyes történettel találkozhattok majd itt az oldalon. A vizuális történetmesélés egyfajta kiegészítésének szánjuk.

Sillye Anetta fotói mögött megbújó történeteket, Csiki Ingrid foglalja keretbe.

Julka egyrészt két éves, másrészt másfél hónapos. Julka egyfelől egy káprázatos kislány, másfelől pedig egy felbecsülhetetlen értékű eszmének, a fenntarthatóságnak egy fontos iránytűje.

Mégis, mi köze a két Julkának egymáshoz? Látszólag semmi, mégis minden. Julka, a két éves kislány lett ugyanis a névadója egy másfél hónapja alapított webshop-nak. És, hogy mi ennek a különleges névválasztásnak az oka?

Csupán annyi, hogy ő, az ártatlan kis lelkével, a természetességével, a hitével, és a világba vetett rendíthetetlen bizalmával megtestesíti mindazt, amit Leányvári Anett és Cozma Nastasia a Julka Zero Waste Webshop létrehozásával megálmodtak. Talán nem is lehetett volna ennél szebb és szerethetőbb hasonlatot találni.

Az, amit Julka képvisel, nem csupán egy vízió. Julka a sok egyéb közül az egyik lehetőség arra, ami a világunk megmentését szolgálhatja. Julka egyfajta jövőkép és remény. Döntés, ami bárki számára adott: ha van lehetőségem a változtatásra, akkor megteszem! Túl sokan legyintenek erre, mondván: Mégis, hol leszek én már akkor, amikor az általunk kizsákmányolt környezet legyőzi majd az emberiséget? Mi sehol – vagyis kinek-kinek a nézőpontja szerint: valahol. De mi lesz a gyerekeinkkel, majd az ő gyerekeikkel? Ebbe belegondoltunk már?

Nemrégiben keringett a világhálón egy fotó, a képen felül egy műanyag palack, alul megszámlálhatatlanul sok. A szöveg pedig: Ez az egy nem számít… mondta 7,53 milliárd ember. EZ AZ EGY NEM SZÁMÍT! Ízlelgessük egy kicsit ezt a mondatot. Csupán 5 szó, de az üzenet, amit magában hordoz, felbecsülhetetlen.

És, hogy mennyire számít, arra ad választ Anett és Naszti (ahogy Anett hívja) közös álma: Julka, a műanyagmentes vásárlói tér. Ki gondolta volna, hogy a két középiskolás barátnő egyszer majd közös vállalkozásba kezd?! Két merőben eltérő személyiség – a hidrobiológus és a HR-es különös találkozása az övék. Ők ketten a tökéletes példája annak, hogy lehet eltérő érdeklődési körrel is szenvedélyesen rajongani ugyanazon dologért. Hogy igenis lehet barátságra vállalkozást építeni, általa pedig talán még sziklaszilárdabbá tenni azt a köteléket, ami azelőtt volt. Igenis kisülhet jó abból, ha igaz barátunk egy kis időre külföldre költözik – ahogy Naszti is tette.

Mert mi is történik ilyenkor? Órákon át tartó telefonbeszélgetések, a szokásos „mesélj, hogy vagytok” párbeszéden túl, egyszer csak elérkezik egy pont, amikor a beszélgetés mélyebb vizekre evez. Átveszi szerepét – természetesen a gyerekekhez szorosan köthetően – egyfajta aggódás, a jövőtől való félelem, a fenntarthatóság egyre elérhetetlenebb rémképe, ami egyszer csak azt mondatja ezzel a két csodás és bátor lánnyal, hogy éljünk figyelmesebben, mi több: adjunk erre lehetőséget másoknak is. Nos, így született meg Julka.

A Julka Webshop sok mindenről szól. Azon túl, hogy termékeik műanyagmentesek, természetes összetevőkből készültek, a fenntarthatóság fontosságát testesítik meg – úgy viszonteladói, mint saját márkás termékeik tekintetében –, környezetbarát és praktikus alternatívákat kínálnak a fogyasztók számára, benne rejlik az igaz barátság, a tudatosság, és annak a reménye, hogy ennek az ideológiának van értelme. De ugyanúgy egyfajta félelem is rejtőzik benne: aggódás, a vállalkozással együtt járó stressz, az ismeretlentől való félelem, a határok meghúzására tett sokszor reménytelen kísérlet. Ki ne ismerné ezt, aki a saját lábán állva éli mindennapjait?

A hangsúlyt mégis mire helyezik? Ők ketten? Sokkal inkább arra az őserőre, arra az érzelmi vetületre, ami igazán talán csak egy nőben létezhet. Az elhivatottságra, a harmónia és egyensúly megteremtése utáni vágyra, ami a vállalkozói létet átitatja. Ha igazán kedvünket leljük abban, amit csinálunk, abból duplán töltekezhetünk. Mi magunk is, és a vállalkozásunk is. Minden nehézsége ellenére. Mert kitűztük a célt, tudjuk, merre tartunk, ismerjük a határainkat. Elfogadjuk, ha a vállalkozói léthez szükséges megszámlálhatatlan tevékenység nem mindegyikéhez értünk. Ha merünk segítséget kérni, sőt, el is fogadjuk azt. Ha kellően nyitottak vagyunk az újra. És ez az egész minden nehézsége, hullámvölgye, esetleges konfliktusa, idő- és energiaráfordítása ellenére oly mértékben motiváló és olyannyira inspiráló, hogy emiatt eget rengetően valódi és igaz lesz mindaz, amit közvetítünk.

Szerencsére Anett és Naszti hittek abban, hogy a barátságuk egy bevállalható kockázat. Nekik jó, efelől kétségem sincs. És határozottan úgy gondolom, hogy nekünk is jó. Mert példát mutatnak, erőt adnak, nem csak a vállalkozásuk tekintetében, de egy szebb, élhetőbb és fenntarthatóbb jövő reményében is. Az ő példájuk is azt mutatja, milyen az, amikor az ember képes töltekezni a vállalkozásából, mert tudja, hogy annak, amit csinál, értelme van.